Miért tervezték a bárszékeket úgy, hogy kényelmetlenek legyenek, mégis magas színvonalú{0}}hangulatot keltenek?

A bárszékek, mint nyilvános ülőhelyek, tagadhatatlanul meglepően kényelmesek. Nem szabad azonban túl kritikusnak lennünk, hiszen nem a kényelem volt az elsődleges tervezési szempont. Inkább a testtartás szimbólumai, lehetővé téve az emberek számára, hogy megtalálják az egyensúlyt az állás és az ülés között. A keskeny ülés, a szinte elhanyagolható háttámla és a karfák teljes hiánya szándékosan kelt kellemetlen érzést. A kialakítás, különösen az a tény, hogy a lábak nem érhetik a padlót, hosszú ideig feszült állapotban tartja az olyan izmokat, mint az adductor magnus és a gracilis, ami kényelmetlenséget okoz, és korlátozza, hogy az emberek mennyi ideig tartózkodjanak a széken. Távolról azonban egy bárszéken ülő személy „kiváló{5}}” vizuális benyomást kelthet. Ez a karcsú lábaknak köszönhető, amelyek nemcsak növelik a rajtuk ülő személy érzékelhető magasságát, hanem kihangsúlyozzák megnyúlt arányait is. A háttámla nélküli kialakítás arra kényszeríti az embereket, hogy magasan és egyenesen álljanak, pozitív és energikus légkört teremtve.